Az első autós nyaralásom tanulságai

Megvolt az első nyaralás is idén, mert a választások után már nyugodtan mentem el egy hétre itthonról. Egy Salzburgban élő barátunkat látogattuk meg, illetve pár napot Szlovéniában is voltunk, én életemben először jártam itt.

Ami továbbra is lenyűgöz, hogy az osztrákok mennyire nyugodtan tudnak élni. Nagy szerencsénk volt az időjárással, mert végig 25-30 fok között volt az idő, pedig előtte lévő héten még esett végig. Megmártóztam a 16.5 fokos Wolfgangsee-ben is, ezzel is megélve az osztrák életérzést. Münchenbe is átugrottunk egy napra kocsival - mert hogy kocsival mentünk -, az annyira nem fogott meg, de lehet, csak nem volt hozzá hangulatom.

A legtanulságosabb az autózás volt egyébként, összesen 1700 km-t mentünk 8 nap alatt. És hát én nem szeretek autóban ülni ennyit, ez volt a fő takeaway. Nem azt mondom, hogy soha többet nem akarok autós nyaralást, de amikor 6.5 órát kell menni az M1-esen át Győrig, majd Ausztria, majd ott is megállók, stb., na az nekem sok. Főleg a Győrig tartó rész volt közel 2.5 óra, hát az egy konkrét kínzás volt az egysávos M1-esen. Viszont vicces volt, hogy a győri benzinkúton vettem még egy adagot a 7%-os FIXMÁP-ból, ugyanis pont két órával azelőtt érkezett meg a pénz a számlámra egy utalásból, hogy lejárt volna a határidő. Szóval szépen belockkoltam a 7%-os kamatot még pár millió Ft-tal. Sosem fogom elfelejteni, ahogy állok a benzinkút mellett a telefonomoat nyomogatva, hogy "akkor most csinálok egy kis pénzt". Ez az igazi passzív jövedelem.

Szlovénia is szép ország egyébként, de itt még inkább éreztem, hogy mennyire kocsihoz van kötve az ember, ha több dolgot meg akar nézni. A kisvasúttal kiépített barlang viszont nagyon jó volt, talán az egyik legjobb része volt az útnak. És megint elszomorodtam azon, hogy mennyire drága is lett Magyarország, konkrétan Ljubljanában és Salzburgban is hasonló árakon tudtunk étteremben enni, mint Pesten a nem belvárosi részeken. 15-16 euró/fő, és most már itthon is ki kell ezt fizetni. Csak ugyebár az osztrákok kétszerannyit, a szlovének meg másfélszerannyit keresnek, mint mi magyarok. És tudom, hogy nekem ez belefér, hogy kifizessem, de attól még sajnálom, hogy a magyar társadalom átlaga mennyire szegény.

Idén még egy madridi út van tervben - csak pár napra -, aztán remélem, megoldják ezt a Hormuzi-szoros dolgot, mert mennék Ázsiába is, bár félek, az idén elmaradhat.