Elkezdtem kosarazni
Két hétig küzdöttem valami Covid-szerű betegséggel, majd újabb két hétbe telt, mire teljesen jól lettem. Miután jobban lettem, sikerült találnom egy új hobbit, ez pedig a kosárlabdázás. Úgy értem, csak egyedül játszom, próbálok jó kosarakat, de valójában ez egy afféle kikapcsolódást szolgáló tevékenység. Még egy új Garmin okosórát is vettem, hogy nyomon kövessem az alvásomat, és összehangoljam az edzéseimet azokkal a napokkal, amikor jobban alszom. És a jó hír az, hogy működik. Valahányszor sikerül 7,5–8 órát aludnom, sokkal jobban dobok.
A feleségemnek is mondtam, hogy ezt a pályát csak nekem építették – pár hete véletlenül találtam rá –, mert szinte sosem látok rajta másokat. Így amikor csak van időm, kimegyek gyakorolni. Lehet, hogy ez lesz az egyik állandó elfoglaltságom, ha elérem a FIRE-t.
Ahogy közeledem a FIRE dátumához – most már kicsivel több mint egy év van hátra –, egyre gyakrabban gondolkodom a rutinokon és azon, mit fogok csinálni a nyugdíjba vonulás után. Ez volt az egyik tanulságom azokkal a beszélgetésekből, akik már elérték a FIRE-t: szükség van a rutinra. És úgy gondolom, mivel nem fogok évente 6 hónapot utazni – inkább csak 6 hetet –, kell találnom dolgokat, amikkel eltölthetem a szabadidőmet. Addig is gyakorlom a büntetődobásokat és a triplákat, és a szokásos havi projektmegbeszélésekre járok. Már csak 12 van hátra belőlük.